Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? 

  Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el. 

  Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. 

  Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket. 

  A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el. 

  Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság! 

  Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. 

  Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. 

  A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen. 

  A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát. 

  Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. 

  A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. 

  A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 

  Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. 

  A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt; 

  Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját. 

  Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! 

  Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. 

  Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. 

  Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl. 

  A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. 

  A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. 

  Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. 

  Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 

  Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû. 

  Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. 

  Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.