Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván. 

  Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségû férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos; 

  Nem borozó, nem verekedõ, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstõl ment, nem pénzsóvárgó; 

  Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; 

  (Mert ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?) 

  Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék. 

  Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tõribe ne essék. 

  Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvûek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók; 

  Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 

  És ezek is elõször megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. 

  Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek. 

  A diakónusok egy feleségû férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják. 

  Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben. 

  Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek; 

  De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, mely az élõ Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erõssége. 

  És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségbe.